Jaj! A nagy mesélésben lemaradt egy fontos esemény, méghozzá március 5-éről! Igen, hallom a kollégáktól, ez volt a napja a Bowling versenynek, amikor összemértük erőnket a helyi nagyokkal, és a visszavágóban rendesen elkentül a szájukat!
Hogyan is indult ez az est? Érdemes meghallgatni!
Ha valaki előkapja a naptárat, talán fel sem tűnik neki, hogy március hónap 7-én Tamás, míg 8-án Zoltán napot ülünk. Nekünk ez feltűnt, és rögtön ravasz tervet szeltünk ki!
Ha nem mondtam volna, a két név jelentősége óriási, mert főnökünk Tamás, és a generál főnök Zoltán. Továbbá szert tettünk egy Ákosra a generáltól, ami ugyan 27-én volt, de most jutott el a névnapig, és csatlakozott hozzánk egy szülinapos is. Ennyi indok bőven elég egy kis mulatásra, nosza belefogtam a szervezésbe!
A csavart a történetben ott rejtettük el, hogy a Tamásunkat Zoltán napra, míg Zoltánunkat Tamás napra hívtuk el, annak rendje és módja szerint!
Mondanom sem kell azokat a pillanatokat, amikor a székről lefordulva nevettünk, hisz láttuk a sanda pillantásokat a két névnapos között, hisz egyik sem tudott a másiktól, és hogy hogy nem, nem is számítottak a saját névnapjuk megünneplésére.
Így hát felkerekedtünk a közeli Szentlőrincre, méghozzá annak malomból átalakított fittnesz centrumába, a találóan Malom Fittnessbe. Nem ecsetelem milyen csodálkozó aztán megvetően utálkozó tekintetek kísértek, mikor beléptem eme becses helyre két közepes méretű tortával megpakolva! Az egyik ráadásul csoki torta volt, nyam!
Elkezdődött a buli, és jött az első gratuláció! Amit a fogadó csodálkozva vett tudomásul, de ügyesen visszavágva gyorsan viszontgratulált! Ekkor mi már szakadtunk a nevetéstől, így hát nem lehetett kétséges, hogy rajtuk kívül mindenki tisztában volt mindennel! Ehj, mi galádok!
Majd sort kerítettünk a többi ünnepeltre, torta evés, és egy hatalmas bowling csata.
Az est fénypontjaként mégis a zárórát említeném, bár remekül mulattunk. Ugyanis a keménymagnak nem volt kedve abbahagyni a mulatozást, és meg is éheztünk valami igazi ételre, így a helyi csapat képviseletében meg lettünk hívva a gömbibe! Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a meghívás után a mieink (nem pécsiek) reményteljes ábrázattal rám tekintettek, mint a megváltóra, aki tudja hol leledzik az imént említett intézmény. ÉS TUDTAM!
Mondanom sem kell, ezek után mit kaptam egész úton, de ezt ismertem. Bár feltűnő volt, hogy a járda felől akarok kocsival behajtani a parkolóba, hiszen én eddig csak egyszer (persze) voltam ott és azt is gyalog.
Tehát, mint a Pécsi éjszakai élet ismert alakja vonultam be csapatunk köztudatába, akire előre köszönnek a kocsmában. Persze ezt a hízelgő legendát azért nem hessegetem el magamtól rögvest!
Majd a hajnalt egy kellemes pizzázással zártuk egy kisebb étteremben.
2009. május 4., hétfő
Feltöltés
Gondolom sokak fejében megfordult, hogy miért is májusban hall olyan történetekről, ami jóval korábban esett meg velem.
Na jó, az a sok noszogató email is felkeltette gyanúmat!
Tehát a feltöltések elmaradása pusztán a lustaság és a rá nem érés érzéki egyvelegéből adódik, megfűszerezve azzal, hogy március közepén megpróbáltam feltölteni, de nem sikerült. Talán egyéni bénaságom okán, de úgy határoztam, írogatok folyamatosan, aztán majd jöhet a feltöltés. Ez most sikerült. Éljen!
Viszont ez azt is jelenti, hogy nincs több megírt történetem, neki kell látni a kutakodásnak elmémben, és leírni azokat az eseteket is. Azaz most megint nem lesz mesélés egy ideig, aztán jöhet a dömping!
Addig se csüggedjen senki!
Na jó, az a sok noszogató email is felkeltette gyanúmat!
Tehát a feltöltések elmaradása pusztán a lustaság és a rá nem érés érzéki egyvelegéből adódik, megfűszerezve azzal, hogy március közepén megpróbáltam feltölteni, de nem sikerült. Talán egyéni bénaságom okán, de úgy határoztam, írogatok folyamatosan, aztán majd jöhet a feltöltés. Ez most sikerült. Éljen!
Viszont ez azt is jelenti, hogy nincs több megírt történetem, neki kell látni a kutakodásnak elmémben, és leírni azokat az eseteket is. Azaz most megint nem lesz mesélés egy ideig, aztán jöhet a dömping!
Addig se csüggedjen senki!
4. hét: Millók nyomában!
Érdekesen indult március második hete!
Történt ugyanis az, hogy a korábbi építkezés (Budapest, IP WEST) lezárásánál gondok adódtak. Szomorúan vittem vissza az elcsent kávéfőzőt, mikor ... (kac-kac)
Szerencsére nem erről volt szó. Mivel a csapat átköltözött azóta egy másik Budapesti építkezésre, én is odamentem.
Hogy mi is volt a gond? Az elszámolás. Méghozzá darabra!
Régi mondás, hogy addig nincs baj amíg nincs baj. Ez a bárgyú mondat nagyon sok igazságot tartalmaz. Igaz ez erre az esetre is, aminek a kulcsa abban rejlik, hogy nem lett az adott folyamat leírva.
Mi több, nem csak leírva, de számszerűen vezetve, az pedig jóváhagyva.
Ez elsőre talán túl adminisztratívnak tűnhet, de így van. Addig mindenki emlékszik mindenre, amíg zajlik valami, de azután már nehéz felidézni bármit is pontosan. De nem csak felidézni nehéz, az akkori barátok teljes amnéziát kapnak, főleg ha pénzről is szó van. Mert ahogy azt mondani szokás, a számlát a végén fizetni kell! (Régi éttermi mondás)
Intermezzo:
Talán nem árulok el sok újdonságot azzal, ha elmesélem a MAFC-os gát futók esetét a túlszámlázó étteremmel. (...) 'Utólag kitörölve' Elég legyen annyi, hogy a bosszúra éhes gát futó csapat elment ugyan oda vacsorázni, ahová az a csapat, akikről jó sok pénzt lehúztak az egyszeri kereskedők. Gonosz mosollyal a szájuk szélén elég tetemes számlát sikerült összerakniuk, össze enniük. Jeleztek, hogy kérik a számlát, de ez már a játék része volt. A fizetés előtt viszont a vezér tósztot akart mondani, ezért mindenki az asztalnál felállt, kezükbe vették pezsgős poharaikat. A vezér megadta a jelet, mire hatan hét felé szaladtak. Egy gát futónak nem okoz komoly gondot az 1,10 környéki kerítés, vagy egy asztal átlépése, így gyorsan az utcára jutottak. Üldözésük reménytelen volt már a kezdetektől fogva. Így lett a mohó kéz dörzsölgetésből keserű csalódottság a tulaj részére. Ezzel a számla kiegyenlítésre került!
Hogy miért is meséltem el ezt? Nem is tudom, talán nem is igaz az egész, amúgy én is csak hallottam. De tanulságos.
A jelen helyzetre még nincs jó történetem, de mint nyomozó belevetem magam a kutatásba, talán sikerül felfednem a milliós hiány helyzetét, és megtalálnom az elveszett kincset!
Mint kiderült ez unalmas papírmunka, és közben odalent öntik az egyoldalú falat, ami nagyon érdekes. Sebaj, majd az eredményes nyomozás kárpótol, addig is néhány kép erről az építkezésről:
Történt ugyanis az, hogy a korábbi építkezés (Budapest, IP WEST) lezárásánál gondok adódtak. Szomorúan vittem vissza az elcsent kávéfőzőt, mikor ... (kac-kac)
Szerencsére nem erről volt szó. Mivel a csapat átköltözött azóta egy másik Budapesti építkezésre, én is odamentem.
Hogy mi is volt a gond? Az elszámolás. Méghozzá darabra!
Régi mondás, hogy addig nincs baj amíg nincs baj. Ez a bárgyú mondat nagyon sok igazságot tartalmaz. Igaz ez erre az esetre is, aminek a kulcsa abban rejlik, hogy nem lett az adott folyamat leírva.
Mi több, nem csak leírva, de számszerűen vezetve, az pedig jóváhagyva.
Ez elsőre talán túl adminisztratívnak tűnhet, de így van. Addig mindenki emlékszik mindenre, amíg zajlik valami, de azután már nehéz felidézni bármit is pontosan. De nem csak felidézni nehéz, az akkori barátok teljes amnéziát kapnak, főleg ha pénzről is szó van. Mert ahogy azt mondani szokás, a számlát a végén fizetni kell! (Régi éttermi mondás)
Intermezzo:
Talán nem árulok el sok újdonságot azzal, ha elmesélem a MAFC-os gát futók esetét a túlszámlázó étteremmel. (...) 'Utólag kitörölve' Elég legyen annyi, hogy a bosszúra éhes gát futó csapat elment ugyan oda vacsorázni, ahová az a csapat, akikről jó sok pénzt lehúztak az egyszeri kereskedők. Gonosz mosollyal a szájuk szélén elég tetemes számlát sikerült összerakniuk, össze enniük. Jeleztek, hogy kérik a számlát, de ez már a játék része volt. A fizetés előtt viszont a vezér tósztot akart mondani, ezért mindenki az asztalnál felállt, kezükbe vették pezsgős poharaikat. A vezér megadta a jelet, mire hatan hét felé szaladtak. Egy gát futónak nem okoz komoly gondot az 1,10 környéki kerítés, vagy egy asztal átlépése, így gyorsan az utcára jutottak. Üldözésük reménytelen volt már a kezdetektől fogva. Így lett a mohó kéz dörzsölgetésből keserű csalódottság a tulaj részére. Ezzel a számla kiegyenlítésre került!
Hogy miért is meséltem el ezt? Nem is tudom, talán nem is igaz az egész, amúgy én is csak hallottam. De tanulságos.
A jelen helyzetre még nincs jó történetem, de mint nyomozó belevetem magam a kutatásba, talán sikerül felfednem a milliós hiány helyzetét, és megtalálnom az elveszett kincset!
Mint kiderült ez unalmas papírmunka, és közben odalent öntik az egyoldalú falat, ami nagyon érdekes. Sebaj, majd az eredményes nyomozás kárpótol, addig is néhány kép erről az építkezésről:
3. hét: Az új kezdet!
Nem tudom ki hogy van vele, de nekem a csillagok háborújának azonos című epizódja jut eszembe, ha erre az időszakra gondolok. No ne várjon senki kis zöld Jediket, vagy fénykardot. És a Bödőcs rajongók kedvéért sem mondom el, hogy itt mi számít a környék Jedikardjának, pedig zúg egész nap.
Eme csavaros bevezető után induljunk neki a márciusnak! Hajrá!
Talán nem rossz jel visszaemlékezéssel kezdeni, a heti időjárást látva, inkább maradt volna a februári hó. Akkor legalább lehetett hógolyózni. Igazán eldönthetné végre, hogy mit is akar! Egyszer borult, aztán kisüt, máskor meleg, és a végére beborul. Ilyet! Azt hiszem felhívom az illetékest!
Ja, az építkezés? Igen, az is van. Eléggé messze, hiszen a konténer, mármint az iroda, egy lépést sem közeledett az építkezés felé. Sőt, talán még messzebb kezdünk matatni, mint tavaly.
Nos, ha már áll az alap, jöhet rá a felépítmény! Így teszünk most is, elkezdődik a falak vasszerelése.
A tervek nézegetésének köszönhetően egyre jobban kezd az épület összeállni a fejemben. Van ugyan pár izgalmas részlet ezen a portán, de alapvetően egy nagy doboz. Mondjuk nem is kell különlegesnek lennie, mert el lesz bújtatva a föld alá.
Tudni illik ugyanis, hogy az egész cement gyárat föld töltés veszi majd körbe. Ennek tudtommal több oka is van.
Ami minket most érint az az, hogy ennek a töltésnek a szélső bástyája ez a porta épület. És így dobozsága elveszik a földben, míg a fölé nyúló épület légiesen átnyúlik a bejáraton, aminek a szélén lesz a porta.
Tehát nem kell aggódni, lesz forma bőven!
Hogy ne unatkozzon senki, jöhet a szervezés egyik legnagyobb találmánya, a párhuzamosítás! Ami annyit jelent, hogy egyszerre több munkafolyamat is folyik egy azon területen. Na, ennek példájaként az épület másik végében is elkezdünk szerelőbetonozni.
Eme csavaros bevezető után induljunk neki a márciusnak! Hajrá!
Talán nem rossz jel visszaemlékezéssel kezdeni, a heti időjárást látva, inkább maradt volna a februári hó. Akkor legalább lehetett hógolyózni. Igazán eldönthetné végre, hogy mit is akar! Egyszer borult, aztán kisüt, máskor meleg, és a végére beborul. Ilyet! Azt hiszem felhívom az illetékest!
Ja, az építkezés? Igen, az is van. Eléggé messze, hiszen a konténer, mármint az iroda, egy lépést sem közeledett az építkezés felé. Sőt, talán még messzebb kezdünk matatni, mint tavaly.
Nos, ha már áll az alap, jöhet rá a felépítmény! Így teszünk most is, elkezdődik a falak vasszerelése.
A tervek nézegetésének köszönhetően egyre jobban kezd az épület összeállni a fejemben. Van ugyan pár izgalmas részlet ezen a portán, de alapvetően egy nagy doboz. Mondjuk nem is kell különlegesnek lennie, mert el lesz bújtatva a föld alá.
Tudni illik ugyanis, hogy az egész cement gyárat föld töltés veszi majd körbe. Ennek tudtommal több oka is van.
Ami minket most érint az az, hogy ennek a töltésnek a szélső bástyája ez a porta épület. És így dobozsága elveszik a földben, míg a fölé nyúló épület légiesen átnyúlik a bejáraton, aminek a szélén lesz a porta.
Tehát nem kell aggódni, lesz forma bőven!
Hogy ne unatkozzon senki, jöhet a szervezés egyik legnagyobb találmánya, a párhuzamosítás! Ami annyit jelent, hogy egyszerre több munkafolyamat is folyik egy azon területen. Na, ennek példájaként az épület másik végében is elkezdünk szerelőbetonozni.
2. hét: A folytatás.
Menthetetlenül elindult a munka.
Az előző hét gyorsan eltelt, szinte semmi érdekes nem történt. Érkezett néhány vasszállítmány és zsaluadag. Már-már unalmasnak is mondhatnánk, ha nem jön egy gyors tervmódosítás. Mert miért ne?
Nosza, gyorsan felvésni a szerelőbeton egy részét, és kiásni egy közepes méretü gödröt. Bocsánat, munkaárkot! A hét az ide tervezett akna szerelésével és batonozásával fűszerezte meg az alaplemez vasszerelését.
Ami azért önnmagában sem csekély dolog, ugyanis vagy fél méter vastag, és töb bmint 400 m2. Továbbá nehezitő tényezőként van benne két pillér, ami át megy rajta, és saját alapra támaszkodik. Na ez nem semmi!
Ha elindul a vonat ...
A kitartó vasszerelés meghozta gyümölcsét, elkészült a nagy mű! Egy pillanatra meg is állunk, kicsit gyönyörködni a mesterműben, de azután szaladunk is tovább, hogy végre betonozhassunk is, úgy igazán.
Mint a nagy sóhaj, úgy gördül le a vállunkról ez a teher, elszállnak távolba meredő tekintetünkről a sötét felhők, és bizakodva lépünk át egy következő hónapba, magunk mögött hagyva 2 teljes hetet.
(Ó, de kis költői voltam! Bezony)
Tehát így ért végett a február, és már itt kopogtatt a március! (remélem sok napos idővel)
Az előző hét gyorsan eltelt, szinte semmi érdekes nem történt. Érkezett néhány vasszállítmány és zsaluadag. Már-már unalmasnak is mondhatnánk, ha nem jön egy gyors tervmódosítás. Mert miért ne?
Nosza, gyorsan felvésni a szerelőbeton egy részét, és kiásni egy közepes méretü gödröt. Bocsánat, munkaárkot! A hét az ide tervezett akna szerelésével és batonozásával fűszerezte meg az alaplemez vasszerelését.
Ami azért önnmagában sem csekély dolog, ugyanis vagy fél méter vastag, és töb bmint 400 m2. Továbbá nehezitő tényezőként van benne két pillér, ami át megy rajta, és saját alapra támaszkodik. Na ez nem semmi!
Ha elindul a vonat ...
A kitartó vasszerelés meghozta gyümölcsét, elkészült a nagy mű! Egy pillanatra meg is állunk, kicsit gyönyörködni a mesterműben, de azután szaladunk is tovább, hogy végre betonozhassunk is, úgy igazán.
Mint a nagy sóhaj, úgy gördül le a vállunkról ez a teher, elszállnak távolba meredő tekintetünkről a sötét felhők, és bizakodva lépünk át egy következő hónapba, magunk mögött hagyva 2 teljes hetet.
(Ó, de kis költői voltam! Bezony)
Tehát így ért végett a február, és már itt kopogtatt a március! (remélem sok napos idővel)
1. hét: Végre!
Hurrá! És mégegyszer Hurrrrááááá!
Hát ez is elérkezett! Egy hét kényszerpihenő után eljött február 16-a (hétfő), a kezdés dátuma! Meleg fogadtatás, viszont hideg időjárás. :(
Bevallom, kicsit fáztam még a látványtól is!
De mese nincs, haladni kell! Akkor indulhat a szerelőbeton, érkezhet a vas és a zsalu. Zengjen a munkadal, izé, ez már nem aktuális!
Kezdhetem megtanulni a neveket, megjegyezni az arcokat.
Nincs is szebb látvány, mint a lemenő nap! Jelen esetben a friss szerelőbeton hátterében!
Indulhat a vasszerelés!
Hát ez is elérkezett! Egy hét kényszerpihenő után eljött február 16-a (hétfő), a kezdés dátuma! Meleg fogadtatás, viszont hideg időjárás. :(
Bevallom, kicsit fáztam még a látványtól is!
De mese nincs, haladni kell! Akkor indulhat a szerelőbeton, érkezhet a vas és a zsalu. Zengjen a munkadal, izé, ez már nem aktuális!
Kezdhetem megtanulni a neveket, megjegyezni az arcokat.
Nincs is szebb látvány, mint a lemenő nap! Jelen esetben a friss szerelőbeton hátterében!
Indulhat a vasszerelés!
A nulladik hét!
Nos, akkor a lakás szép lassan bemelegedett!
Na jó, a sok takaró segített! Nem kicsit, nagyon!
De vissza a munkához!
A sok hümmögés és tervnézegetés megtette hatását, visszavonhatatlanul elkezdtem vasat rendelni az épülethez. Azaz elkezdtem volna, ha nem jön az első buktató! Hogy miféle, á, csak a szokásos. A késés! Bezony!
Nem untatok senkit a részletekkel, elég legyen annyi, hogy a kezdést egy héttel elnapoljuk.
Ez annyit jelent, hogy egy egész hét késéssel indulunk, ezt most kenjük az időjárásra. :D
Tehát ez a hét nem lehet a kezdő azaz az ELSŐ hét, ezért ezt most elnevezem az első elötti, nulladik hétnek.
Ezek után jöjjön néhány kép az építkezésről!
Húúú! Ez aztán magasra sikeredett! Azt mondják 85 m magasra!
Na jó, a sok takaró segített! Nem kicsit, nagyon!
De vissza a munkához!
A sok hümmögés és tervnézegetés megtette hatását, visszavonhatatlanul elkezdtem vasat rendelni az épülethez. Azaz elkezdtem volna, ha nem jön az első buktató! Hogy miféle, á, csak a szokásos. A késés! Bezony!
Nem untatok senkit a részletekkel, elég legyen annyi, hogy a kezdést egy héttel elnapoljuk.
Ez annyit jelent, hogy egy egész hét késéssel indulunk, ezt most kenjük az időjárásra. :D
Tehát ez a hét nem lehet a kezdő azaz az ELSŐ hét, ezért ezt most elnevezem az első elötti, nulladik hétnek.
Ezek után jöjjön néhány kép az építkezésről!
Húúú! Ez aztán magasra sikeredett! Azt mondják 85 m magasra!
2009. február 8., vasárnap
A lakás
Munka végeztével édes a pihenés!
Nos, az utóbbi helyszínéről néhány kép:
A fürdőszoba! (A Görög fűroszból! :D)
És ez a konyha, ahonnan majd a remek ételek illata fog terjedni.
Nappali, tv-t majd szerzünk.
Most én alszom itt!
És van egy szép nagy ajtó is! (erkély)
Nos, az utóbbi helyszínéről néhány kép:
A fürdőszoba! (A Görög fűroszból! :D)
És ez a konyha, ahonnan majd a remek ételek illata fog terjedni.
Nappali, tv-t majd szerzünk.
Most én alszom itt!
És van egy szép nagy ajtó is! (erkély)
2009. február 5., csütörtök
Érkezés
Megérkeztünk Pécsre!
Szinte el sem hiszem az előzmények ismeretében, de egyből odataláltunk a célállomásra. Ez egy tervező iroda volt, ahol elmagyaráztak pár dolgot az épülettel kapcsolatban, amit majd felhúzunk. Hmm, érdekes épület!
Ezek után egy jó kis ebéd, mert már rendesen délután 3 után járt az óra, és indulás ki az építkezésre, lerakni azt a sok mindent. Ne is reménykedjen senki, simán kiértünk.
Némi pakolgatás, nézelődés, egyeztetés után már javában este volt, mikor a szállásra tartottunk, vissza Pécsre. Persze kollégám, akivel együtt utaztunk, javában készülődött a születésnapjának megünneplésére, töménytelen bulizásra! Én már kezdtem fáradt lenni, ezért inkább az esti pihenés mellett döntöttem, és próbáltam belakni az új helyet, ami a haza lesz most 6 hónapig.
Igaz, fűtve idén még nem volt, de pár nap és kellemesen bemelegszik.
Az indulás
Elérkezett ez a nap is, amire annyit vártunk.
Az esti mulatozások már erősen talonba lettek rakva, hisz lelkileg már lent jártunk. De még előttünk volt a neheze, a lejutás. Nos, ha azt hiszed egyszerűen elindultunk, akkor tévedsz.
A pakolás és további elbúcsúzásokat követően, (amit azért előző nap végén sok-sok itallal tartottunk kedves munkatársainknak) beugrottunk még a központba is, felvenni pár cuccot, amit szintén lentre szánt a sors.
A rengeteg pakolást lezárva megállapítottuk, hogy kettőnkön kívül már senki sem fér be a járgányba, annyira teleraktuk. Sebaj, majd a lejtőkön jól begyorsulunk, mondtam, és végre kezdetét vette a nagy utazás. Huh, elindultunk.
A tervnek megfelelően az út java részét autópályán tettük meg. Nem is volt komolyabb fennakadás, eltekintve az álmosságtól, nos és attól a picit kellemetlen ténytől, hogy gyakorlott M7-t nyúzók ellenére sikerült a Siófok leágazáson túlrobogni. Hihetetlen, de Földvárnál tűnt csak fel! Fordulás, visszabotorkálás! Á, biztos csak az álmosság, legyintettem, mivel én vezettem, és hogy az előbbi apró tévedést már nem is boncolgassuk, simán lementem egy rossz leágazásnál. Ekkor kezdődött a magyarázkodás.
Szóval sikeresen túljutottunk Siófokon, és irány Pécs, hajrá 65-ös!
Ekkor utazótársam, aki a környék jeles ismerője, átvette az irányítást, mondván így egyszerűbb lesz. No és gyorsabb! Ezek után teljesen jól mentünk, már-már monoton nyugalomban. Az első gyanús jelre viszont lecsaptam, ugyanis az Dunaföldvár felé mutatott, ami célunktól jelentősen eltérő menetirány! Most már ő is magyarázkodott, és előkerült a térkép is! Mily nagy áldás ez ilyenkor!
Tartottunk egy kis pihenőt, és máris a helyes irányba száguldottunk tovább.
Az út további része szerencsére simán ment, bár kétszer még sikerült másfelé menni, de azt 100 m-en belül már javítottuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
