Az előző hét gyorsan eltelt, szinte semmi érdekes nem történt. Érkezett néhány vasszállítmány és zsaluadag. Már-már unalmasnak is mondhatnánk, ha nem jön egy gyors tervmódosítás. Mert miért ne?
Nosza, gyorsan felvésni a szerelőbeton egy részét, és kiásni egy közepes méretü gödröt. Bocsánat, munkaárkot! A hét az ide tervezett akna szerelésével és batonozásával fűszerezte meg az alaplemez vasszerelését.
Ami azért önnmagában sem csekély dolog, ugyanis vagy fél méter vastag, és töb bmint 400 m2. Továbbá nehezitő tényezőként van benne két pillér, ami át megy rajta, és saját alapra támaszkodik. Na ez nem semmi!
Ha elindul a vonat ...
A kitartó vasszerelés meghozta gyümölcsét, elkészült a nagy mű! Egy pillanatra meg is állunk, kicsit gyönyörködni a mesterműben, de azután szaladunk is tovább, hogy végre betonozhassunk is, úgy igazán.
Mint a nagy sóhaj, úgy gördül le a vállunkról ez a teher, elszállnak távolba meredő tekintetünkről a sötét felhők, és bizakodva lépünk át egy következő hónapba, magunk mögött hagyva 2 teljes hetet.
(Ó, de kis költői voltam! Bezony)
Tehát így ért végett a február, és már itt kopogtatt a március! (remélem sok napos idővel)
