Jaj! A nagy mesélésben lemaradt egy fontos esemény, méghozzá március 5-éről! Igen, hallom a kollégáktól, ez volt a napja a Bowling versenynek, amikor összemértük erőnket a helyi nagyokkal, és a visszavágóban rendesen elkentül a szájukat!
Hogyan is indult ez az est? Érdemes meghallgatni!
Ha valaki előkapja a naptárat, talán fel sem tűnik neki, hogy március hónap 7-én Tamás, míg 8-án Zoltán napot ülünk. Nekünk ez feltűnt, és rögtön ravasz tervet szeltünk ki!
Ha nem mondtam volna, a két név jelentősége óriási, mert főnökünk Tamás, és a generál főnök Zoltán. Továbbá szert tettünk egy Ákosra a generáltól, ami ugyan 27-én volt, de most jutott el a névnapig, és csatlakozott hozzánk egy szülinapos is. Ennyi indok bőven elég egy kis mulatásra, nosza belefogtam a szervezésbe!
A csavart a történetben ott rejtettük el, hogy a Tamásunkat Zoltán napra, míg Zoltánunkat Tamás napra hívtuk el, annak rendje és módja szerint!
Mondanom sem kell azokat a pillanatokat, amikor a székről lefordulva nevettünk, hisz láttuk a sanda pillantásokat a két névnapos között, hisz egyik sem tudott a másiktól, és hogy hogy nem, nem is számítottak a saját névnapjuk megünneplésére.
Így hát felkerekedtünk a közeli Szentlőrincre, méghozzá annak malomból átalakított fittnesz centrumába, a találóan Malom Fittnessbe. Nem ecsetelem milyen csodálkozó aztán megvetően utálkozó tekintetek kísértek, mikor beléptem eme becses helyre két közepes méretű tortával megpakolva! Az egyik ráadásul csoki torta volt, nyam!
Elkezdődött a buli, és jött az első gratuláció! Amit a fogadó csodálkozva vett tudomásul, de ügyesen visszavágva gyorsan viszontgratulált! Ekkor mi már szakadtunk a nevetéstől, így hát nem lehetett kétséges, hogy rajtuk kívül mindenki tisztában volt mindennel! Ehj, mi galádok!
Majd sort kerítettünk a többi ünnepeltre, torta evés, és egy hatalmas bowling csata.
Az est fénypontjaként mégis a zárórát említeném, bár remekül mulattunk. Ugyanis a keménymagnak nem volt kedve abbahagyni a mulatozást, és meg is éheztünk valami igazi ételre, így a helyi csapat képviseletében meg lettünk hívva a gömbibe! Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a meghívás után a mieink (nem pécsiek) reményteljes ábrázattal rám tekintettek, mint a megváltóra, aki tudja hol leledzik az imént említett intézmény. ÉS TUDTAM!
Mondanom sem kell, ezek után mit kaptam egész úton, de ezt ismertem. Bár feltűnő volt, hogy a járda felől akarok kocsival behajtani a parkolóba, hiszen én eddig csak egyszer (persze) voltam ott és azt is gyalog.
Tehát, mint a Pécsi éjszakai élet ismert alakja vonultam be csapatunk köztudatába, akire előre köszönnek a kocsmában. Persze ezt a hízelgő legendát azért nem hessegetem el magamtól rögvest!
Majd a hajnalt egy kellemes pizzázással zártuk egy kisebb étteremben.
