Elérkezett ez a nap is, amire annyit vártunk.
Az esti mulatozások már erősen talonba lettek rakva, hisz lelkileg már lent jártunk. De még előttünk volt a neheze, a lejutás. Nos, ha azt hiszed egyszerűen elindultunk, akkor tévedsz.
A pakolás és további elbúcsúzásokat követően, (amit azért előző nap végén sok-sok itallal tartottunk kedves munkatársainknak) beugrottunk még a központba is, felvenni pár cuccot, amit szintén lentre szánt a sors.
A rengeteg pakolást lezárva megállapítottuk, hogy kettőnkön kívül már senki sem fér be a járgányba, annyira teleraktuk. Sebaj, majd a lejtőkön jól begyorsulunk, mondtam, és végre kezdetét vette a nagy utazás. Huh, elindultunk.
A tervnek megfelelően az út java részét autópályán tettük meg. Nem is volt komolyabb fennakadás, eltekintve az álmosságtól, nos és attól a picit kellemetlen ténytől, hogy gyakorlott M7-t nyúzók ellenére sikerült a Siófok leágazáson túlrobogni. Hihetetlen, de Földvárnál tűnt csak fel! Fordulás, visszabotorkálás! Á, biztos csak az álmosság, legyintettem, mivel én vezettem, és hogy az előbbi apró tévedést már nem is boncolgassuk, simán lementem egy rossz leágazásnál. Ekkor kezdődött a magyarázkodás.
Szóval sikeresen túljutottunk Siófokon, és irány Pécs, hajrá 65-ös!
Ekkor utazótársam, aki a környék jeles ismerője, átvette az irányítást, mondván így egyszerűbb lesz. No és gyorsabb! Ezek után teljesen jól mentünk, már-már monoton nyugalomban. Az első gyanús jelre viszont lecsaptam, ugyanis az Dunaföldvár felé mutatott, ami célunktól jelentősen eltérő menetirány! Most már ő is magyarázkodott, és előkerült a térkép is! Mily nagy áldás ez ilyenkor!
Tartottunk egy kis pihenőt, és máris a helyes irányba száguldottunk tovább.
Az út további része szerencsére simán ment, bár kétszer még sikerült másfelé menni, de azt 100 m-en belül már javítottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.