A lakás

Munka végeztével édes a pihenés!

Nos, az utóbbi helyszínéről néhány kép:


A fürdőszoba! (A Görög fűroszból! :D)

És ez a konyha, ahonnan majd a remek ételek illata fog terjedni.

Nappali, tv-t majd szerzünk.

Most én alszom itt!

És van egy szép nagy ajtó is! (erkély)

Érkezés

Megérkeztünk Pécsre!

 

Szinte el sem hiszem az előzmények ismeretében, de egyből odataláltunk a célállomásra. Ez egy tervező iroda volt, ahol elmagyaráztak pár dolgot az épülettel kapcsolatban, amit majd felhúzunk. Hmm, érdekes épület!

 

Ezek után egy jó kis ebéd, mert már rendesen délután 3 után járt az óra, és indulás ki az építkezésre, lerakni azt a sok mindent. Ne is reménykedjen senki, simán kiértünk.

 

Némi pakolgatás, nézelődés, egyeztetés után már javában este volt, mikor a szállásra tartottunk, vissza Pécsre. Persze kollégám, akivel együtt utaztunk, javában készülődött a születésnapjának megünneplésére, töménytelen bulizásra! Én már kezdtem fáradt lenni, ezért inkább az esti pihenés mellett döntöttem, és próbáltam belakni az új helyet, ami a haza lesz most 6 hónapig.

Igaz, fűtve idén még nem volt, de pár nap és kellemesen bemelegszik.

Az indulás

Elérkezett ez a nap is, amire annyit vártunk.

Az esti mulatozások már erősen talonba lettek rakva, hisz lelkileg már lent jártunk. De még előttünk volt a neheze, a lejutás. Nos, ha azt hiszed egyszerűen elindultunk, akkor tévedsz.

Február 4-én virradt ránk az indulás napja, de tudtuk, hogy nem közvetlenül Pécsre indulunk. Először még a Budapest építkezésen kellett megjelennünk, már nem is tudjuk miért, de ez legalább lehetőséget adott az ott összekészített csomagok (kábát, lábbeli, stb) berakodására a kocsiba. Természetesen a már tegnap összerakott csomagok mellé.

A pakolás és további elbúcsúzásokat követően, (amit azért előző nap végén sok-sok itallal tartottunk kedves munkatársainknak) beugrottunk még a központba is, felvenni pár cuccot, amit szintén lentre szánt a sors.

A rengeteg pakolást lezárva megállapítottuk, hogy kettőnkön kívül már senki sem fér be a járgányba, annyira teleraktuk. Sebaj, majd a lejtőkön jól begyorsulunk, mondtam, és végre kezdetét vette a nagy utazás. Huh, elindultunk.

A tervnek megfelelően az út java részét autópályán tettük meg. Nem is volt komolyabb fennakadás, eltekintve az álmosságtól, nos és attól a picit kellemetlen ténytől, hogy gyakorlott M7-t nyúzók ellenére sikerült a Siófok leágazáson túlrobogni. Hihetetlen, de Földvárnál tűnt csak fel! Fordulás, visszabotorkálás! Á, biztos csak az álmosság, legyintettem, mivel én vezettem, és hogy az előbbi apró tévedést már nem is boncolgassuk, simán lementem egy rossz leágazásnál. Ekkor kezdődött a magyarázkodás.

Szóval sikeresen túljutottunk Siófokon, és irány Pécs, hajrá 65-ös!

Ekkor utazótársam, aki a környék jeles ismerője, átvette az irányítást, mondván így egyszerűbb lesz. No és gyorsabb! Ezek után teljesen jól mentünk, már-már monoton nyugalomban. Az első gyanús jelre viszont lecsaptam, ugyanis az Dunaföldvár felé mutatott, ami célunktól jelentősen eltérő menetirány! Most már ő is magyarázkodott, és előkerült a térkép is! Mily nagy áldás ez ilyenkor!

Tartottunk egy kis pihenőt, és máris a helyes irányba száguldottunk tovább.

Az út további része szerencsére simán ment, bár kétszer még sikerült másfelé menni, de azt 100 m-en belül már javítottuk.